Rövid helyzetjelentés

Ne haragudjatok amiért nem írtam ide hétfő óta!De eléggé össze voltam zavarva az utóbbi napokban!A családom már tudja és még pár ember, hogy végleg eldöntöttem hazamegyek! Ezt így nem lehet csinálni tovább. Folyton a hazaút jár az eszemben és így nem lehet dolgozni!A gyerekeknek 100%-os figyelem kell. És azt érzem nekem nem való ez a munka, ahhoz pedig hogy maradhassak dolgoznom kell. Akármennyire próbáltam és bíztam benne, hogy menni fog nem megy. Sokak most biztos butának tartanak és gyengének. Amerikában szívesen maradnék, de ez az egész nem nekem való. Újra kezdeni egy új családdal, mindent elölről. Egyszerűen nincs türelmem már és a gyerekekhez türelem kell. Nehéz őket bármire is rábírni, tudják hogy mi a dolguk, de többszöri felszólításra sem teszik a dolgukat. Most biztos azt gondoljátok, hogy hamar feladtam. De én nem így gondolom!Könnyű otthonról tanácsokat adni, de más ha az ember itt maga éli át a helyzeteket. Őszintén szólva azt hittem egyszerűbb dolgom lesz itt kint, de tévedtem. Kipróbáltam, láttam New Yorkot és nem jöttem ki hiába. Azt bánom kicsit, hogy hagytam magam rábeszélni egy új családra. Mindenki azt mondta, hogy ne adjam fel és menjek új családhoz. Így lemondtam arról a lehetőségről, hogy az előző család kifizesse a hazautamat. Maradtam volna velük még két hetet és megvan a hazautam. De ehelyett eljöttem egy másik családhoz. Persze utólag könnyű okosnak lenni, reméltem hogy itt jól fogom érezni magam. De egyszerűen nem akarom ezt folytatni. Tudjátok, hogy nem kezdődött könnyen az utam és a hétvégéken kívül, meg hogy megismertem embereket itt, elég kevés pozitív dolog történt velem. Ez nem amolyan utolsó esély volt, hanem egy kaland. És megfogadtam hogy ha nem érzem jól magam és annyira hiányzik minden akkor nem erőltetem és bármikor haza tudok jönni. És tényleg nem érzem jól magam itt és folyton azt nézegetem mikor melyik járattal mehetnék haza.
Talán ha otthon leszek egy pár nap után megbánom kicsit hogy hazamentem, de hazamenni sosem büntetés.
Soha nem voltam távol a családomtól 1 hétnél tovább, hiányzik családom, az otthonom, a környezetem, a barátom és még a sulim is hiányzik. A sulit sajnálom a legjobban, hogy halasztottam.De én akartam kijönni és látni akartam New Yorkot mindenképp! Láthattam volna többet is Amerikából, de csak ha maradok tovább. Most jön a tél , a Karácsony és ilyen hangulattal nem tudok nekimenni a télnek. Mert tudom hogy ha még maradok tovább előbb utóbb haza akarnék menni. Egy csomó pénzembe kerülne a repjegy és a családdal is nagyon kitolnék. Így is eléggé haragszanak rám és nem lesz túl kényelmes itt lenni így, hogy tudják megyek haza. Nekik találniuk kell valaki mást, mert nem lehetnek aupair nélkül. Hivatalosan 2 hetet kell adni nekik,de kérték maradjak 3 hetet akár ha nem találnak mást. Most mit mondhattam volna? Nem akarok itt lenne még 2 hétig úgy hogy még jobban haragszanak rám. Csak reménykedek hogy hamar találnak valakit. Értem valahol őket, mert ebben a hónapban 2 aupairjük is volt és most lesz egy harmadik.De én se várhatok akármeddig. Nem veszem meg a jegyet előre mert ha mégis előbb mehetek akkor megyek előbb.
Addig pedig teszem a dolgomat és tépkedem le a napokat a naptárból. Tudom mit gondoltok most, hogy ahelyett hogy örülnék itt vagyok kint...más mit nem adna ha kijuthatna. Az más, ez meg én vagyok.Önszántamból jöttem ki és önszántamból megyek haza,senki nem tanácsolta ÉN akarok menni, ez az ÉN döntésem.De nem tudnám ezt hosszútávon csinálni és ezt meg kell értsétek.Ez nem egy nyaralás, ez egy munka, ami mellett eljuthatunk ahová pénzünk és időnk engedi. De alapvetően szeretned kell amit csinálsz, anélkül nem megy. Összességében nem bántam meg hogy kijöttem, mert sok tapasztalatot szereztem, az hogy így alakult azt pedig nem tudhattam. Fel voltam készülve erre is, de nem gondoltam hogy ilyen nehéz lesz. Azt hittem, hogy a gyerekektől több szeretetet kapok de tévedtem!Azt hittem a sok látnivaló,újdonság majd kárpótol mindenért. Sajnos szeretet, törődést egyáltalán nem kaptam itt kint. Megismertem Ancsát (az előző család bébiszitterét), az előző család kertészét Jozefet és Jooi-t. Ők fognak hiányozni, de örülök hogy megismertem őket. 
Ilyenkor tudja az ember értékelni azt ami otthon várja. Lehet, hogy valakinek kevésbé van szüksége arra, hogy törődjenek vele. Nekem ez nagyon hiányzik, és amerikától ezt sosem kapnám meg.
Tudom nem vagyok már kislány és valamit valamiért, de nem vagyok még erre felkészülve, hogy távol legyek több hónapra. És az vesse rám az első követ, aki szintén kipróbálta és tudja milyen. Nem pénzt keresni jöttem, hanem látni Amerikát amihez 1 heti munkáért kapott 200 dollár segít hozzá.

Na hát dióhéjban ennyi!Várom a kommenteket ide!!!Lehet írni a véleményeket, meglátásokat!Ne kíméljetek!