Változik az indulás

Jelentkezett host anyukám egy emaillel, hogy nem tudnék-e esetleg előbb jönni hozzájuk?! Mert ők Svájcban nyaralnak a családdal augusztus 27-ig és én mehetnék hozzájuk 22-én. 4 nap orientáció és csütörtökön pedig be is költözhetnék. Ezt mind úgy úgy, hogy rá 2 napra jönnének csak haza, addig a helyi AuPair képviselet segítene nekem a beköltözésben és talán ott aludna ő is a házban?! Én valahogy így értettem. Fura helyzet lenne és elég kevés addig már az idő! 3 és fél hét van addig hátra, fel kell mondjak hétfőn, vízumot kell kérjek, nemzetközi jogsit kell kiváltsak...el kell búcsúzzak mindenkitől. Szóval van dolog bőven! Észre se fogom venni és már jön a repjegy hogy mehetek xy járattal. Ha el tudom intézni addig a dolgaimat akkor nincs gond, végülis tudok alkalmazkodni! Most írnak majd vissza, hogy elég e az idő vagy sem...addig meg várok!

Várom a papírokat

Miután befejeztük a 2. beszélgetést, már láttam ,hogy rá is kattintott anyuka az adatlapomra. Ezzel kiválasztott és megkezdődik az én nagy kalandom!! Most várok, amíg meg nem jönnek a papírok és aztán irány a követségre vízumot intézni, majd be kell fizessem a programdíjat, mielőtt indulok pedig megcsináltatom a nemzetközi jogsit, hogy kint is vezethessek. Ma délután megyek egy AuPair talira, ahol olyan lányok lesznek akik most készülnek kimenni, vagy keresgélnek illetve ott lesz Csilla, aki már visszajött Amerikából. Szerintem jó kis csajos talinak nézünk elébe...!:))

A host családomról

Már az első beszélgetésnél azt éreztem, hogy közös a szimpátia, jól elbeszélgetünk. Nem voltak kínos csendek és majdnem 1 óráig beszélgettünk!

Róluk annyit kell tudni, hogy Greenwichben élnek 45 percre New Yorktól Connecticut államban és most csatlakoztak a programhoz. 8 éve van nanny-jük (dada), aki egészen véletlen magyar. Mikor először beszéltem velük, ott ült Ő is (Ancsa) a fogadó anyuka mellett és mondta, hogy nyugodtan kérdezzek tőle magyarul. Tőle sok mindent megtudtam és elég átfogó képet kaptam a családról. Apuka elég elfoglalt ,mert van valami befektetési tanácsadó  ,anyuka régen a tévénél dolgozott, most főállású anyuka. A gyerekek: Dylan (11 éves fiú),Carly (9 éves kislány), Chloe (6 éves kislány). Mindannyian privát iskolába járnak nem messze az otthonuktól.

Családkeresés

Ez volt a legizgibb része az egésznek! Ahogy elfogadták a jelentkezésemet 2 napra rá jött az első család jelentkezése Chicago-ból. Itt 3 gyerekre kellett volna vigyázni,anyuka úságíró, apuka házakat tervez. Hamar eljött az ideje a telefonbeszélgetésnek. Így utólag visszagondolva sok olyan dolgot mondtam, amit lehet nem kellett volna.Túl őszinte voltam és szerintem ezért sem választottak engem.

Jelentkezés

Az egész procedúra május elején kezdődött...Átböngésztem nagyjából, hogy mire lesz szükségem a jelentkezéshez aztán bele is kezdtem. Sokáig magam sem hittem el, hogy erre vállalkozok. Az elején úgy voltam vele, hogy mivel semmi anyagi vonzata nincs a jelentkezésnek ezért simán belevághatok, aztán majd eldöntöm hogy tényleg akarom-e. Maga a jelentkezési oldalnak a kitöltése elég sok időt vett igénybe, olyan dolgokra is rákérdeztek amikre nem is számítottam. Be kellett szerezzek orvosi papíroktól kezdve erkölcsi bizonyítványig mindenféle dokumentumot. Ezeket feltöltöttem a honlapra a jelentkezési oldalamra. Maga a jelentkezési fázis elég hosszúra nyúlt,de végül június 23-án elfogadták a jelentkezésemet. Ez egy csütörtöki nap volt, utána szombaton volt nagyszüleim gyémánt lakodalma(60éves). Aznap már jött is az első érdeklődő család, 2 napra rá hogy elfogadták a jelentkezést. Ha azt nézzük 1 hónap alatt megtaláltam a fogadó családomat. Ez azért elég hamar sikerült! :))

Elhatározásom

Sokakban felmerült már eddig is a kérdés hogy miért szeretnék kimenni Amerikába. A helyzet az, hogy ha évekkel ezelőtt felteszik nekem a kérdést hogy van e kedvem hozzá, azt mondom nincsen,engem az a hely nem érdekel! De körülbelül egy féléve döbbentem rá hogy én szeretném látni ezt a helyet, főleg New Yorkot. Gondolkodtam rajta, hogy ha sok pénzem lenne, kimennék oda 1-2 hétre és bejárnám New Yorkot. Kivételesen nem tengerpartra vágytam, hanem egy nyüzsgő városban nyaralni. Hát így kezdődött a történet...

Aztán elkezdtem dolgozni a reptéren és egyre inkább úgy éreztem hogy nekem mennem kell valahová. Nap mint nap olyan emberekkel találkozok, akik utaznak a világ különböző országaiba én pedig segítek nekik abban, hogy ez meg is történjen, próbálom már az utazás kezdetét kicsit könnyebbé tenni nekik,amennyire ez tőlem elvárható.

Sok emberrel beszélgetek a munkahelyemen, akik már rengeteg érdekes helyen jártak. Ki dolgozni, ki tanulni vagy éppen nyaralni volt. Ilyenkor megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy én is elég sok helyre eljuthattam, köszönhetően kicsi családomnak, de mégsem éltem országunkon kívül más helyen. Igenis ki akarom próbálni én is, utazgatni szeretnék gondtalanul, megismerni egy teljesen különböző kultúrát. Egyik délután a reptéren fél füllel hallottam, amint egy kolléganőm meséli a többieknek, hogy ha minden jól megy kimegy külföldre dolgozni. Na persze nekem sem kellett több...szó szót követett és aztán már azon kaptam magam, hogy én is arról fantáziálok, hogy kimegyek külföldre. Sosem voltam elég bátor, hogy ehhez hasonló dologba belevágjak, de most úgy éreztem ezt ki kell próbáljam. Pár napra rá elküldte nekem Panka a közvetitő iroda elérhetőségét és Csilla blogját.(aki már hazajött Amerikából) Azok után hogy elolvastam a blogját és az iroda honlapján is barangoltam, eldöntöttem hogy én belevágok.

.