Családkeresésem

Nem akartam folytatni a New York-i bejegyzésben , de tudom hogy mindenkit érdekel mi újság a családkeresésemmel! Azért sem írtam semmit eddig a blogra, mert semmi konkrétat nem tudok és mindig változik a helyzet. Jönnek folyamatosan az emailek :
Pittsburgh : Ázsiai család- ez nem nagyon tetszett
New Rochelle: 1 kislányuk van ,voltam náluk, de egy rémálom volt, nem tetszett a környék a ház!
Weston: 3 gyerek lett volna, de nem jelentkeztek végül
Wesport: a család úgy dönött nem akar tovább maradni az ügynökségnél
Brooklyn: 9 éves fiú. 14 éves lány, mást választottak
Montclair: most ez az egy család van, 6 éves a kisfiú,anyuka francia,apuka svéd, jónak tűnik.Közel laknak New Yorkhoz , 25 perc vonattal vagy kocsival. A kisfiú francia iskolába jár, ami 45 percre van tőlük.
Velük ma beszélek Skype-on keresztül. Nekem az az érzésem hogy itt könnyebb lenne a dolgom, 15 éve élnek Amerikában és nem tipikus amerikai család! Talán nem amerikai kaját esznek hanem valami európait!
A mostani családomnál még egy hetet dolgozok aztán elmegyek innen. Remélem addig találok családot, mert maradhatnék még itt csak nem akarok. A host családom talált egy német lányt, aki csak október közepén jön vagy végén és ha akarnék addig maradhatnék. Én viszont eldöntöttem hogy letöltöm itt a két hete, mert az amúgy is kötelező és aztán továbbállok. Nem vagyok hajlandó tovább itt maradni. A középső lány az már nem is köszön reggelente, ma is köszönök neki és mint aki nem is vett észre. Ezzel mondjuk magát minősíti, nem kell szeretnie, de azért ha köszönök ne fordítson hátat. Na mindegy...Többször kértem, hogy használja a wc oldalán található kallantyút öblítésre, de rám se hederít. Még ő van megsértve, ha meg merem kérni rá és úgy néz mint aki nem tudja miről beszélek. Mókás sztori és eléggé gyerekes, de ma reggel kikészítettem a fogkeféiket kis pohárka vízzel, gumicukorkát, ami állítólag vitamin. És a középső azt szokta csinálni, hogy előbb megeszik 2 gumicukrot és én már mivel láttam, nem készítek neki gumicukrot. Erre ő fogja és mint aki nem kapott kivesz plusz kettőt magának fogmosás előtt. A kis falánk :))Aztán felmegyek rendet rakok a szobájában és mire lejövök a legkisebbiknek a fogkeféjén a fogkrém tetején ott csücsül a gumicukor beleragadva a fogkrémbe és a másik pedig beledobva a pohárka vízbe. Mondja a kicsi a bátyjának: Dylan, Te tetted így ide a gumicukrot? Erre a kisfiú: dehogy, nem én voltam. Tudni kell hogy a kisfiú ráesett a lábára a héten és mankóval közlekedik, esélye sincs hogy ilyet csináljon. Erre a középső Carly: talán Sophie volt, mondom én nem, talán Te! Egyértelmű ki tette bele a gumicukrot!! Szóval most már idáig jutottunk. Most ez a fázis jön, vagyis már a múlt héten kezdődött azzal hogy nem akartak ágyba menni és üvöltöztek velem hogy ők fent maradhatnak tovább. Én meg kikapcsoltam a tv-t, épp néztek egy filmet és mondtam hogy irány aludni. És akkor jött az , hogy megmondalak anyának és amúgy is kinek hiszed magad? Nem Te vagy itt a főnök!Na hát ekkor már éreztem hogy ebbe nem megyek bele és hagytam hogy azt csinálják , amit akarnak. Erőszakkal a középsőt nem lehet felvinni a szobájába, mert kb már el se bírnám. A kicsi pedig utánozza és szintén nem fogad szót. Szóval így telnek napjaink itt, de én mondtam hogy maradok még egy hetet viszont nem vállalok fektetést, mert kicsit sok volt a múltkori és ezt nem akarom átélni!
 Olyan szinten felidegesítettek, hogy meg is fájdult a fejem. Én nem ezért vagyok itt, hogy a lányokat megneveljem. Persze terelgetni kell őket a jó irányba, de itt nincs olyan hogy jó irány.  Itt teljesen más nevelést kapnak a gyerekek, mondhatni nem nevelik meg őket. Gyerek korukban mindig más-más idegennel vannak és így mindig más módszerekkel vannak kordában tartva.
A lényeg, hogy azért vagyok itt, hogy egy családnak segítsek. Nem vagyok ovónő vagy képzett babysitter. A józan paraszti eszemet használom és azt amit hoztam otthonról megpróbálom használni. De itt kicsit másként kell a gyerekekhez állni. Persze vannak alap dolgok, amiket nem lehet arra fogni , hogy ők amerikai gyerekek. Vannak dolgok, amik felett szemet hunyok, de olyat hogy nem húzzák le a wc-t maguk után azt nem tudom elnézni. Ha az esetek 70%-ában a 6 éves lehúzza a wc-t, akkor a 11 és a 9 éves is le kell húzza.
Utólag is sorry a példák miatt, de ez az amit nem vagyok hajlandó csinálni. Járkálni utánuk és wc-t húzogatni.
Azért is írtam ezt le így ,mert sokan úgy gondolják hogy itt nem tolerálunk dolgokat. És kérdik miért nyafogunk annyit, hát engedtessék meg hogy az ilyen dolgokat ne akarjuk elvégezni. És ez csak egy példa a sok közül. Ez még a szalonképes esetek közé tartozik. Én álmomban sem gondoltam, hogy ilyen dolgokkal kell szembenézzek. Nem célom, hogy az itteni gyerekeket lejárassam, de szeretném ha tudnátok itt teljesen más dolgokkal találkozunk. Aki pedig aupairnek készül az először gondolja át ezeket, hogy akár ilyennel is találkozhat. Én nem vagyok egy finnyás típus, mert ha kell a saját kutyám után is feltakarítok, de van egy határ. És nagyon bízom benne, hogy ez a ritkább, hogy a gyerekek így viselkednek. Ha ez mindenhol jellemző akkor asszem jobb ha hazafelé veszem az utamat. De télleg csak remélem, hogy én egy ilyet fogtam ki.


Majd jelentkezem ha történik valami!