Hát, hol is kezdjem... Túl vagyok egy hosszú orientáción, amit többnyire élveztem. Voltak pillanatok, mint a vöröskeresztes rész, amit nem nagyon értettem és túl hosszú volt! Mint tudjátok, valamelyik nap földrengés volt, aztán pedig tűzriadó a szállodában. Most közeledik az Irene hurrikán, amiről megtudtam hogy Abc szerint mennek a neveikkel, minden nagyobbat elneveznek. Egyszer fiú majd lány nevet adnak neki, most az -i betűn volt a sor, így jött a név IRENE!
Bőrönd:
Azután, hogy minden nap lecsekkoltam a recepción hogy megvan e már a bőrönd, végre csütörtök este megkaptam, idehozták a családhoz. Kicsit szakadtan érkezett,meg fel volt túrva ,de túlélte az utat. Minden benne volt szerencsére, eddig nem hiányolok ,semmit. A kompenzációnak annyi, mert nem is nagyon adnak és már kedden kihozták volna ha el tudnak érni telefonon. Na mindegy, ez van, túlléptem már ezen! Ancsa megmutatta a házat nekem, az apartmanomat. Szép kis helyen laknak, amolyan gazdag negyed ez. Kedves volt tőle , hogy felajánlotta vigyáz rám míg nem jönnek haza. A pénteket együtt töltöttük, vitt ide oda, vacsiztunk, majd mikor hazértünk már itthon voltunk. Dylan fiuk és Chloe lányuk már aludt. De apukával,anyukával és a középső Carlyval találkoztam. Megöleltek, kivéve apuka és jó érzés volt, hogy már vártak nagyon.
Szombat:
Reggel elmentem anyukával és a 3 gyerkőccel bevásárolni ,mert hogy ugye jön a vihar és hát ne maradjunk food nélkül. Beültünk a nagy lexusba és elmentünk shoppingolni. Hogy őszinte legyek tetszett amit bent láttam, de meg is lepődtem hogy az amerikaiak ennyire rá vannak állva a gyors, félkész kajákra. Na hát mi rendesen bevásároltunk 2 bevásárló kocsit teleraktunk. De én mondom abban a kosárba alig volt valami ami ne szárított, előregyártott, félkész,egészségtelen dolog lett volna itthoni viszonylatban! Ezek számunkra nem kaják. Kicsilány bemászott a tili-toliba és nem akart kijönni és kezdett elveszni az egészségtelen kaják közt. De ő ezt viccesnek találta. Aztán készült a kép rólunk, látszik hogy teljesen befedte őt a kaja.
Ezután hazamentünk ebédeltek ők is én is,majd egy gyors Skype után lementem hozzájuk segíteni betenni az ágyakat asztalokat a házba kintről. Na ezek után kezdődött a fárasztó dolog. Játszani játszani játszani. Mondták hogy nem kell velük legyek, még nem dolgozok, nyugodtan csináljak amit akarok. Lányok hívtak menjek játszani velük le a játszószobába az alagsorba. Chloe-val festettünk egymásnak , majd megmutatták a WI-t , ez ilyen tévére kapcoslható játék, amiben mozognod kell, miközben a játék része vagy,olyan mint a videójáték csak a testeddel kell mozognod,nem gombokkal.
Aztán jött, hogy felvették a tornacipőimet és abban ugráltak és úgy csináltak mintha én lennék. Felvettem videora,de nincs hangja sajnos.
Jagger, a kutyus mindig a szobámban köt ki, szeret ide feljárni, az orrával nyitja az ajtót és a frászt hozza rám mikor megtalálom itt fent. DE cuki,nem sok vizet zavar, van egy nyakorve ami megcsipi ha túl messze megy a háztól,de már tudja hova mehet és hova nem,megtanulta. Este lasagne-t ettek a felnőttek, én is, a kicsik meg csirkefalatot, sültkrumplit és rántott húst,persze nem anyuka kloffolta és fűszerezte. A középső lányka Carly, a legnagyobb köztük, imád enni.. mindig rá kel szólni hogy ne egyen tbbet. Szegény vacsinál is kért volna még de nem engedték. A többiek pedig nem tipikus amerikaiak , nagy pocakkal. Ezután még játszottunk majd lejött anyuka és mondta hogy menjek fel, nem akarnak feltartani. Megmosta a haját,pizsibe öltözött és átadtam neki a gyerkőcök felügyeletét. Mit ne mondjak, elég fárasztó a játék velük. És sajnos nem nagyon értem a szavakat amiket mondanak! De körbeírják ha kérem őket. Holnap ugyanilyen napnak nézünk elébe, odaadom az ajikat nekik és várjuk a hurrikánt, ami remélhetőleg csak egy naaagy zuhé lesz , nagy hanggal, széllel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése